Remény, érzések

Annyi érzés kavarog most bennem. Nem tudom, hogy mondjam el. Szavakban ki sem tudnám fejezni. Vágyakozás valami vagy valaki után. Várod, hogy lásd még csak egyetlen egy percre is, tudj vele beszélni. S mikor meglátod alig mered megszólítani mert annyira zavarban vagy. Amiket mond, amiket tesz, elvarázsol. Nem látom innen a kiutat. Szeretném szeretni, de félek, hogy megun, kibeszél a barátainak vagy kihasználna. Szeretném kimutatni az iránta való érzelmeimet de félek....hogy mi lesz azután..magában tartja vagy elterjeszti... hm....Erőt veszek magamon....majd lesz valami....:)

Egy kis mondanivaló....

Megint csak régen jártam itt. Sajnos azóta mióta utoljára jártam itt, csak még rosszabbra fordultak a dolgok. Még egy srácnak köszönhetően kezd tönkre menni az életem. Bár már kezdek hozzászokni ahhoz, hogy felesleges vagyok....-Erőt kell venni és tovább menni-...sokan mondják ezt, csak kevesen tudják azt, hogy én valójában milyen vagyok. Egy kis bántó szó, megjegyzés és már a kedvemnek lőttek ha nem is látszik rajtam. Nem szabad kimutatni ha valami fáj, mert eltaposnak!!! Ezt jól jegyezzétek meg!

Egy cím...

Sajnos már nagyon régen írtam. Azóta sok minden történt. Megkezdtem a 12. osztályt kisebb nagyobb sikerrel. Voltak örömök, bánatok, hazugságok stb... Ez az év számomra nagyon húzós. Túl vagyok egy szalagavatón és most készülgetek az érettségire. Viszont megismertem egy srácot a táncon pontosabban a partnerem. Sajnálatos módon sikerült beleszeretnem és azért mondom ezt, mert őt nem ez a dolog nem igazán érdekli. Hibáztam azzal, hogy elmondtam ezt az egészet  és teljesen ki voltam heteken keresztül ez viszont a tanulás rovására is ment. Észre vették páran, hogy mért viselkedek ilyen furcsán de nem mondtam meg. Próbálom magam túl tenni rajta de nehéz, hogyha mindennap összetalálkozik ezzel a személlyel az iskolában. Most ennyit tudnék írni... :))))